Megéri-e az informatikai gyorstalpaló?

Vendég szerzőtől

Sokat gondolkodtam, hogy megírjam e a véleményemet, de végül arra jutottam, hogy lehet hasznosnak találnák többen is (főleg azok akik most mozdulnak el az informatika irányába), hogy mi az amire igazán szükség van ma ahhoz, hogy ebben az iparágban el tudj helyezkedni akár pályakezdőként, akár úgy, hogy most váltottál pályát (pl. pedagógusból programozó irányba, vagy bármi másból).

Rólam csak annyit, hogy az elmúlt 20 évben sok kis, közepes és nagyobb cégnél is dolgoztam, voltam multinál, jellemzően a 4-5 fős cégtől a 100-250 fős cégen át egészen a közel 10 ezer fős cégig bezárólag mindenhol. Az elmúlt 13 évben folyamatosan interjúztatok a cégekhez, vagy ha úgy alakul küldök el embert. Főként IT-ban dolgoztam, de az elmúlt két évben a bank szektorban dolgozom mind IT, mind pedig üzleti területen is. Jelenleg agile transformation-t csinálunk. Ezek alapján írtam meg a tapasztalataimat.

Nagyon röviden a lényeg: az alaptudás csak arra kell, hogy ne teljesen nulláról kelljen a betanításodat kezdeni, hanem legyen egy szint ahonnan minél gyorsabban és könnyebben fel lehessen hozni, hogy értéket teremts a cégnek. De az alaptudás kevesebbet ér, mint az, hogy milyen szükséges kompetenciákkal rendelkezel, vagy sem. Ezen kívül fontos még, hogy a cég kultúrájába fittel-e a személyiséged.

Ma a piacon előbb felveszek egy kezdőbb embert, aki jó képességekkel rendelkezik, jó a gondolkodása, értelmes, talpraesett, mint olyat, aki szakmailag kifogástalan, de látom, hogy nehéz lenne beilleszteni a csapatba, vagy a szervezetbe. Igen, néha gond a teli pohár (jól képzett), vagy a félig megtöltött pohár (ami rosszul van megtöltve), mint a majdnem üres pohár, amit könnyű megtölteni jó tartalommal (olyan valakinél, aki tanulni akar).

Vita szokott lenni arról is különböző fórumokon, hogy mennyit érnek ezek az egy éves, vagy féléves képzések. Erre azt mondom, hogy attól függ, hogy mit tanulnak meg. Hiába ül valaki 5 évig az iskolában, ha után az ott tanultak minimális részét tudja a piacon kamatoztatni. Ha az illető fél egy év alatt pont azt tanulta meg amire nekem szükségem van és azt tudja, jó a gondolkodása, tanulni akar még sokat, lelkes, akkor fel fogom venni. Miért? Azért, mert olcsóbb a betanítása egy jól működő mentoring-gal és kevesebb a munkabére. Ráadásul hosszú távra motiválttá tudom tenni, ha ez a szakma igazán érdekli és tanulni akar.

Találkoztam olyan céggel is, akik célirányosan képeznek át programozókat. 3-4 évvel ezelőtt beszélgettünk velük, hogy esetlegesen egy partneri együttműködést alakítsunk ki. Megnéztük a programjukat, a végzőseiket és ez alapján döntöttünk. A képzésük szerintem nagyon jó volt, mert nagyon célorientáltan rakták össze az anyagot, pont azt a minimumot, hogy az illető, aki ma el akar helyezkedni, ismerje a JS, HTML alapokat, tudja mi az az agile (SCRUM) és a céghez csatlakozva könnyen és gyorsan lehet integrálni. Persze sokmindent nem tanítottak meg, amit az egyetemen, pl. x félév algoritmusok és van olyan munkahely (a mienk is ilyen volt), ahol ez meg alap volt, mert napi szinten kellett. Végül emiatt nem szerződtünk velük, mert nem azt tanították meg, amire nekünk pont szükség volt, de egy olyan cégnél, ahol pont azokat a technológiákat használják, amivel ez a cég is foglalkozik, ott ez egy főnyeremény lehet. Tehát egy ilyen képzés is jó lehet, csak nem mindegyik cégnek. Ezek a cégek akkor működnek jól, ha a képzési programban arra figyelnek, hogy a piacon milyen munkaerőre van szükség és ha te egy olyan munkáltató vagy, akinek azokra az ismeretekre van szüksége.

Az is jól mutatja, hogy nem csak a képzettség a lényeg, hogy felvettünk már olyan egyént is korábban, aki könyvtár informatikus volt és nem értett szinte semmihez amit mi használtunk akkor. Felvettük manuális tesztelőnek és összeraktunk neki egy fejlesztési tervet.

Miért vettük fel? Azért, mert nagyon jól gondolkodott, a felvételi során nem csak szakmai tudást, hanem kompetenciákat is néztünk. Volt logikai feladat is, amihez nem kellett informatikai tudás és nagyon jól megoldotta. Nagyon jól lehetett vele együttműködni és közösen megoldani egy-egy problémát az interjú során. Amit nem tudott kerek perec elmondta, de utána azt is, hogy ennek ellenére hogyan állna neki a problémának. Nagyon jó és logikus volt a gondolkodása, talpraesett volt. A próbaidő alatt csak úgy szívta magába a tudást és a próbaidő végére elérte azt a junior szintet amire nekünk szükségünk volt.

Többször kerestek meg az utóbbi pár évben, hogy Scrum Master akar lenni valaki, szeretné átképezni magát mit tegyen, hova menjen? A Scrum Master munkakör mára nagyon erősen egybenőtt az informatikával, de más területen is teret nyert, leginkább a telekom és banki területen. Szóval megkérdezték, hogy mit tegyenek. Küldtek képzéseket, hogy ez, vagy az jó e? Erre ma röviden az a válaszom, hogy ez is jó lehet, de ez attól függ, hogy milyen a piaci környezet, ugyanis 3 éve sokkal könnyebben lehetett a piacon átlagos, vagy annál jobb Scrum Master-t találni, ezért akkor azt tanácsoltam, hogy először próbáljon meg az adott céghez bekerülni más munkakörben és a belső kiválasztási folyamatba jelentkezzen, mert sokkal könnyebben kiválasztják, mintha kívülről jönne nulla tapasztalattal és némi tudással.

Ma, amikor alig találunk egyáltalán szóba jöhető jelöltet és a minimál szintet sem ütik meg (tisztelet a kivételnek), akkor azt mondom, hogy egy nullkilométeres jelölt is jöhet pályázni, ha tudja az alapokat (megtanították, megtanulta, némi gyakorlatot is kapott a fél-egyéves képzés során), aki úgymond a junior szint alatt van még, de értelmes, jó a gondolkodása, rendelkezik azokkal a kompetenciákkal, amire szükség van ehhez a munkakörhöz, akkor ajánlatot adunk neki és a saját mentor programunkon keresztül egy év alatt felturbózzuk. Egyébként két éve csináljuk a belső kiválasztáson keresztül is a képzéseket, mert máshogy nem tudjuk megoldani. Sem pénzügyileg, sem a piacon nincs megfelelő ember (ár-érték arányban, pedig versenyképesek a béreink). Ezek az oktatások abban is segíteni tudnak, hogyha valaki teljesen a nulláról indul (tipikus egy másik szakmáról való átképzésnél), amikor nem tudja az illető, hogy merre induljon, akkor kap egy alapot, amire aztán sokkal könnyebben lehet építeni a többi tudást, mintha maga akarná kikísérletezni az elejétől. Ha valaki meg akar tanulni programozni, borzasztó jól jön, ha valaki segít az elején (akár oktatással), mintha egyedül kellene megtanulnia, hogy mi az az algoritmus, ciklus, rekurzió, vagy akár a template metaprogramozás. Általában az első programozási nyelv megtanulása után már nagyon jól tud autodidakta módon tanulni tovább.

Végül, a tapasztalat nagyon fontos, és elsősorban mindig ilyet keresünk, de sokszor ez annak sincs meg, aki ezt mondja magáról. A tapasztalat, a képzettség is csak egy olyan aspektus, mint azok a kompetenciák, amelyek elengedhetetlenek az adott munkakör elvégzéséhez. Sokszor a szakmát könnyebb megtanulni, de ez kevés, ha az illetőnél hiányoznak a szükséges kompetenciák (ami által jól is végzi a dolgát), vagy emberileg nem passzol a céges kultúrába. A jövő egyre inkább arra megy, hogy nem az a lényeg, hogy ma mit tudsz, hanem, hogy mennyire gyorsan és jól tudod megtanulni és alkalmazni azt, amire a cégnek szüksége van, pláne, ha a piacon nehezen tud hozzáférni.